hogy addig jönnek aljas szemétládák az életedbe, míg meg nem tanulod, hogy nem szémít amit teszenk, míg nem hatnak Rád. És azért jönnek, mert ezt szoktad meg. Anyukád becsapott, mindig, Örökké. És ez lett a norma. LÁTTAM? HOYG AZ ANYJA SZÁNDÉKOSAN CSAPJA BE!! Extra durva…és nyilván ilyen embereket tudott mag aköré vonzani míg meg nem tanulja a leckét, míg azt nem tudja nekik modnani amt én: szertlek. És nem számít amit teszel.
nem gondoltam bele, de ezt valójában magamnak is mondhattam volna…miközben ott ült velem szemben becsapott, tudtam, és semmit se számított. HÁT ITT A KAR MA VÉGE. Amikor kariz matikus vezetővé váltál. Amikor őszintén beszélsz arról ami benned van, és tudod, hogy az, akiben kevés méhg a szeretet az nem tudja értlkelni..el kell engedni.
