tegnap megint pont került kb 4-6 kapcsolódás végére. Csupa hamisság. És bakker, nem érdekel. Egyszerűen inmmunissa váltam tőle?!
Anya karakter a győzelem ittas, elém lép, és hátra nézeget, hogy követem e. Majd ha nem akkor egrecéroztat😄. És valóban nem követem, nem érdekel. Abszolút nem. Megirom neki, hogy jó utat és kész. Nem erre számítanak. Hát pedig tényleg nem érdekel női harc. Semmilyen harc se érdekel.
Apa kkarakter meg szándékosan áldozattá tesz, és akkor ujjal mutogat, hogyha, ezt szóvá teszed, hogy aljas. Nem érdekel. Csöppet se. Marad áldozat a, fene, azt mondom, hogy megstabadirom magam tőle.
Annyira alacsony minőségek ezek. Annyira unalmas. Immunissa váltam a harc iránt. Nem? Jó! Cső. Tovább!
Annyira boldog a belső világom, hogy könnyedén áramlok.
jó így élni. Jó igy szeretni. Jó létezni.
Az jjutott eszembe amikor volt az erdő gyűlés. Kb 200 önmagát nem kereso ember. Csordultig volt a tér agresszióval. Bazi szarul éreztem magam. És azon voltam, hogy felszolalok. De nem tettem. És amikor jottem haza, tisztul a tér, kb a 3. Falunal megvilágosodtam: ide én nem tartozok. Nem hogy ne szóljak, hanem vegyem tudomásul, hogy ide én nem tartozok.
Kb uugyan ez. Oké, hogy a nők és fefiak hozzak apamat, anyámat… De ha egy picit várok, simán érzem: ide en nem tarrozok.
