a Dédanyám.
Szép minden ténylge, kedves jóságos. DE! Tuti, hogy megint valami átok eneriát kell magamról lefejteni…
Jönnek be a volt NŐI kapcsolataim a képbe. Gondolok rájuk. Olyan emeberkre akik…hát…szóval én CSODÁLTAM őket, és közben kiderült, hogy aljasak. Most bejött a képbe vagy.5.
És az is, hogy a barátnői a Rozáliának hogy bántak vele. A LEGELSŐ emlékem amit felhoztam is arról szólt, hogy abarátnői bántják. Annyira ócskák voltak vele..és aztán az évek alatt még sok olyant is fehoztam amikor csak úgy simán bvecsengettek hozzá, jól leszidták a kapuban , ő csak ott állt, majd leült a kis lépcsőkre..a hát oldalán..és nézett maga elé. Nem értette, hogy miért ilyen aljasak az emebrek, de arra nem mert gondolni, hogy velük van a gond, magábna kereste a dolgokat. A rokon, aki volt nálam 1,5 éve azt mondta, hogy a testvére is sokat bántotta a Rozáliát. Azt szokta rá mondani, hogy ” ne bátsál már annyit Teréz..vagy Teri-„.
Szóval Ő úgy élet meg magát mint áldozat akit bántanak. Miközben…a lába nyomába sem érhettek..de komolyan…Úgy mint a mamának a tejcsarnokos nő…vagy a Szabó Kriszti..és sorolhatnám..nem azért mert különbek vagyunk, hanem mert DE! Szóval mi nem vagyunk ALJASOK.
Nagy dolog előtt állok, és holnapra kioldódik. A valódi önfelvállás. Mindi elfutottunk az ócska emeber elől. de most nem. Most kimondtam.Kimondtam, hoyg szenynes vagy, és nem akarok veled haladni. NEM FUTOTTAM el, nem lettem gőgös, nem bántottam, hanem kijelentemme, hogy NEM. Annyira tudatlanok, harcolnmak ahelyett, hogy összefognénak…és ebből szállok ki.
Mindenkit el kell engedni. MINDENKIT. Úgy, hogy kimondtam, ezt NEM. Vagyy jeleztem. példéul azzal, hogy levettem a fészbukróül.
Olyan pihe puha bennem minden. Édes és virágos. A harvcoló nők ezt elrontják, de már nem hagyom. Nem lehet győztes a mocsok. nem lehet, hogy ne a jóság a szerete arasson diadalt.
Annyi, de annyi szeretet van a szívemben. Nagyon szeretek magammal lenni. Nagy szintugrásbna vagyok . Nincs visszaút. nagy dolog fog itt történni.
