Még mindig tombol a mocsok. Erre ébredtem. Vajon mikor fogadja el, hogy NEM. ERZEN, hogy valami olyanba reménykedik ami nincs, nem jöhet el.
Vajon ez emberi elme meddig képes forgatni a szennyet, hogy végre a szeretet mentén legyen jelen. Pont mint a szállás adó Horvátországban. Kénytelen volt rajonni, hogy olyanba reménykedik ami soha nem jöhet el. Olyan dolgot tett miközben adtam magam ami övön aluli. A nő is a végsőkig reménykedett, hogy meghajtom a fejem, övé a győzelem. Szinte éreztem a diadal ittas energiát. De, nem ez a, rend. Az volt a rend, hogy mivel ő szennyes volt soha se láttam többet. De ha latram volna, akkor is csak ő hiszi, hogy győzött. És akkor is meghagytam volna ebben, mint ahogy anyamat is. Nwm bantom. Wz a női minőség annyira aljas… Hogy szavam sincs rá. De, vajon meddig él még anyámban vagy a Martiban a remény, hogy elhiszem amit ők szeretnének elhitetni. Ezek az emberek csak foglyokat gyűjtenek, de nem partnerek.
Megint van egy tanítványom. Mindent megvesz, de semmi érzékenység. Csak a pozíció a lényeg, miközben velem harcol. Leszarom. Dög unalom. Hogy gondolják ezek az emberek, hogy az változás ha szépen forgatjuk a szót, mindent megveszunk, de támogatni, adni nem tudunk. Úgy adnak, hogy el vesznek. Ő is megvesz mindent, látszólag odaado, de látom tudom, hogy nem. Egyszer sem medital, egyszer sem megy mélyre, csak ugyeskésik.. De, még nen látja, hogy önmagát csapja be, engem a hamisság nem érdekel. Abszolút nincs benne a kapcsolatban a lelkem. Mert hamis. Mint anyám, Márti.. Versenyeznek. De kivel, ha en nem állok ott?! 😄😄😄
Én nagyon bízom, hogy Márti is mielőbb rajon ahogy a szallas adó is, szembesült, és anyámban is kezd megszületni a TÉNY, mert akkor végre nem kell arra ébrednem, hogy a szenny ami a Martibol jón hozzám ér.
jó reggelt kedves Márta. Az érzékenység nem enegia forgatás. „gyoztunk, de milyen áron?”
