újra és újra, hoyg érzem, hogy kívül vagyok. és szeretném ezt hosszútávon is érezni. Hogy harc nélkül, mocskos viselkedés nélkül kijutottam. Simán NEM-et mondok rájuk. Izgataott vagyok. Nagyon izgatott. Minden sejtem azt lükteti, hogy vége. Hogy kívül vagyok. De, vajon ez pillanatnyi állapot vagy végleg kint vagyok. ?
Nincs más amire jbban vágynék mint az, hogy tényleg csak a ragaszkodás érzés maradjon bennem, amiért hátha szúrtak. Megbocsátottam, és vége. Istenem add. Kérlek add, hogy ez meg tudjon történni. Nincs más maire vágyom. 150000szor is leírom, hogy NÉLKÜLÜK szertnék élni. MInden téren és időn túl, hogy egytelen életbe se kelljen velük újra találkozni, mert VÉGE, vége ennek a szennyes körnek amit együtt éltettük.
Felszabadultnak érzem magam. És csupa szeret minden. Az indiai nő jut eszmbe, Meda…aki megölelt. Pont íg yén is. Magamhoz ölelem őket, hogy kijussak. Fülig ér a szám. Végtelen a szerete bennem, az adás. Simán adok. Simán kül érzem magam. Olyan új, olyan szép, és olyan örömteli. ADD, kérlek ADD, hogy kívül legyek. Add, hogy a meditációba a hálát épp ezért tudjam majd adni, hogy VÉGE. Ledolgoztam a tükröket.
Istenem add. Kérlek , add.
Ülök a nappaliba és nevetek. Kívül avgyok. Ugye? De vágyom rá Édes istenem. De, vágyom, hogy ez a könnyedség ez elkísérjen. Kijussak a szennyből. ADD. Kérlke. Mindennél jobban erre vágyom most, KÖSZÖNÖM. KÖSZÖNÖM.
