Bármit megteszek, hogy vége legyen.
Hatalmasatboldodott ez a kar ma. Újong a szívem. Újong. Még. Még. Ha van még benne cucc, kérem, hogy oldodjon. Abszolút ne érjen hozzám. Kérem. Kérem. Kérem.
Bármit megteszek, hogy vége legyen.
Jajj tegnap láttam a Benedek Miklóssal interjúk. Sose bírtam. Őrült nagy fájdalmat kapitt, hogy az egoja megtorjon. Efy évvel ezelőtti felvétel én úgy láttam, hogy nem ért még célt a fájdalom. Az ego nagy. Mindjárt arra gondoltam hogy tuti okkal látom es nyilván azért kaptam az embereket akik harcolnak magam köré hogy én végre ne. Hálás is lettem minden lelketelen emberért. És könnyed energiával gondoltam rájuk mert ami most vagyok az naagyon jó. Sokat kínlódram, hogy ideerjek. No, de vajon azért láthattam és állt össze a kép a felvétellel kapcsolatban, mert az enyémnek vége?! Meg tudtam bocsátani, nullát számítanak még a kritikusan lelketelenek us? Vajon ez az oka, hogy láthattam. Add Uram, hogy így legyen.
Azt élem, hogy szeretve vagyok, hogy bőségem van, könnyed vagyok. . Vajon ez már azt jelenti, hogy ki jutottam közülük? ( itt jegyzem meg, hogy a Miklós az Alföldi Rób.., a Koltai Rób… Nevét emlegette. Pont egy rezgés mind.) vajon kijutottam közülük en is? Adja Isten. Adja.
