olvadnak le a szálak. Imádom. Valók le még mindig azokról amik nem hozzám tartoznak. Végre a ketedztfian is sorra került. Olyan mint apam. Szuper, hogy segít. Dög unalom. Visszatartja az energiát, zárt a szív, nulla odaadás. Hát en is innen jövök semmit se szolhatok. Megkértem, hogy öleljen meg, mert engem már az amit képvisel nem erdekelde mégis xsak a szeretet áramoljon. Persze semmi.
oh, bárcsak nekem ilyent mondott volna apam vagy anyám. Wn annyura vagytam ra, hogy őszinték legyenek. És akkor végre oda tudtam volna magamat adni. No de ez hem volt meg. Én viszont megadom a következő generációnak, de ha nincs reakció már ott se vagyok. Nevfeldjuk6, hogy a nővérem nevelte aki engem is képtelen megolelni. Kár.
pedig en full nyitott vagyok. Sebaj!!az élet megy tovább, ELŐRE!!
Boldog vvagyok!!
