Ma ssokat gondoltam rá. Nevettünk. Szabadon. Mondogattam neki. Mindent!! Mindent. Nem sértődött meg, érezte, hogy szeretem. A reggeli Gergely a borom alatt.. Mmint az érzés amit érzett a Gergely irántam s én éreztem élvezetett oda6, hogy velük érzek. Már nem ellenségek. De én nem gyogyulhatok meg helyettük. Apámmal mi most meggyogyitortuk egymast, nevetünk, jó de tényleg csak azon múlik, hogy el tudja fogadni a szeretetem, aki jo szándékú nem használ ki az igen. Hát azt nem lehet mondani, hogy csak az vokt. János atelte a dühét ( reggel amit éreztem) és fwladja a harcot. Ezt is érzem. Végre. Egy Gergelyek sem kellene felni tőlem, de én tényleg nem tudok helyettük meggyogyulni. Én úgy érzem megtettem amit tudtam. Szerettem, de bantani nem hagyom magam, akkor elmegyek.
Szoval ma nevettünk apámmal. Hát így könnyebb már az élet. Belekerukt pár evembe mire azt a megfelemlito energiát amivel élt kitettem magamból. És most már teljesen átfordult a kocka. Fwladja a Gergely. S én szállok. Szép lépcsőfok ez is. Szabad. Ő is én is de nekem az nem kell aki bant. Ezért küldtem el 3at a héten. Hát ez ilyen.
Lassuk iinnen mi jön.
Ui: apam nevet.buszke. Megbocsatott magának is. Én még nem mindenbe. Fáj, hogy megítéltem. Véremig hatol a saját ítéletwm mocska. A ilyenkor az se ad felmentést, hogy rengeteget bantott, hogy ütött, vert… Mert a belőlem induló micsokra nincs kifogás kívülről. Ilyenkor sirok. Mint ahogy most is… Magamnak is meg kell tudni bocsátani, hogy elitwltem.
