A harc nélküli élet. Fejet hajtani. Ma már túl vagyok a napi sirason. És tényleg oda jutottam általa, hogy bármilyen is volt az apam, anyám fejet kell hajtani. Szolgálni. Tegnap találkoztam egy olyan férfival us aki apa karakter. Annyi minden történt tegnap. Dolgozom be. Nem őszinte, hamis. Gőgös. Nekem nem jön be. Nem baj. Szolgáltam. Hagytam amit tesz. Együttműködtem. Nagyon távoli tőlem már ez. De hozzám tartozik, mert apám minősége. Szolgálom. Ez a feladat. Ráadásul nem esik nehezemre. Tudom szeretni is. De ettől még távol vagyunk. Megnyugvas ez a lépcsőfok. Hozzá tudok érni, szeretni, harc nélkül mellette lenni, támogatni is ha szükséges. De ez karma ikus kapcsolat nem ér össze a lelkünk. Egy út van, a kudarc vállalása, a veszteségek vállalása. És a szeretet.
Jo iitt nagyon.
