Amikor a pokasszony hálójában voltam, a jatszmas férfiak miatt dohos voltam. Mert szerettem őket. És áldozatok voltak mellettem emiatt jatszmas minőséggel goggel kivonultak. Ma meg?! Hogy vége a pokasszony hálójának, megneztem az összes jatszmasan kivonultak férfival az energia mezőmet… Hát ők még abban reménykednek, hogy számítanak. Még Ádám is… A volt férj 😜😜. Semmit se számítanak. Végtelen bőséget kívánok nekik, győztes győztes az érzés bennem irántuk, de totál távol vagyunk egymástól. Nekik az volt a feladatuk hogy apám minőséget eljatszak nekem. Sikeresen hozták a Ferit aki nem képes nyitni a szívét, miközben én befogadtam. Gogjukben a végsőkig kitartanak, és felszalknsk a vonatra. Erre is azt tudom mondani mint a nőkre akik egymást áldozattá teszik : JÓ! Jo utat. Kurva messze vagyunk. ( kénytelen voltam ezt a csúnya szót használni, pedig abszolút nem használom, de ezzel éreztetni, hogy tényleg messze vagyunk)
Olyan szép ez az út. Ahol békére, szeretetre leltem magamban. Örömre. Csodás itt. Csodás. Ömlik ki a, szeretet. Ömlik. Azt veszem észre, hogy hogyan tudok kedveskedni azt keresem. Adni. Csak úgy mert jól esik. Bazi jo így élni. Fülig ér a szám. Nagyon Boldog vagyok!!
12 wéve ismerem meg kb a volt férjemet. Akkor esküdtunk. Látom, hogy hol tart a jatszmas minőségével, és látom magam előtt ha találkoznánk milyen meleg szeretettel tudnám megolelni. Apám ő is. Aki benne ragadt a harcban, s aki varja, hogy hiányozni fog. Nem fog. Eszméletlen szabadságot érzek. Egy titok volt. Senkit nem ztasitottam, senkit nem hagytam cserben. De kimondottan azt ami bennem volt.
Várom, hogy a lakást is rombolják szét. Várom, hogy az is új legyen. Minden.. Minden. Ez totál új út. Totál.
