Nagyon eerőteljes változáson visznek át megint. Apám szennyet kell megint kitennen magamból. Már érzem, hogy jó lesz, de darabokban vagyok épp. Nem kellemes. Nem baj. Majd lesz más is. Darabokban vagyok. Nem állok ellen, legyen. Lássam meg azt amit nem akartam. Lássam a mocakat. Hogy haladni tudjak.
Kb 1 óra múlva
Masok hhova teszik az érzéseiket? Másoknak is van, hogy azt érezték atverte őket az apjuk. És most legszivesebben helyre tenné azt aki szintén ezt csinálta, de nem lehet… Tovább kell menni. És szeretni az apát. Fejet hajtani, hogy szennyes. Odaadtam magam szennyes minőségnek. És miért?! Mert szeretetet éreztem. De full illúzió. Ez az ember is mint apam csak arra várt, addug fondirlatoskodott körülöttem míg a csapdába nem csalt és ott rám lépett. Mocskos. De mit lehet tenni?! Semmit. Erősödni, szeretni, és menni tovább. Had örüljenek a gyizelmuknwk. Ennek az embernek aki ezt csinálta velem épp ilyen a felesége. Azt láttam, ezt nem. Mert ez mint ahogy apam is csinálta, fondorlatos módon csalt csapdába. Hát ez ilyen popszakma. Még nem vagyok kint egészen… Még dolgozok rajta, hogy megbocsassak teljesen. És harag nélkül menjek tovább.
Értitek.. Befogadtam… És belémvagta a kést. Nah, de hol vannak azok akik nem így?!
