Napról napra egyre több mindet tudok meg magamról. Ami jó. De, most megisaz emberek hiányoznak. Megtanultam megérteni magam. Értem a mély kötődési igényemet amit alacsony szinten megelve rengeteg fájdalmat éltem meg. No, de már nem igy van. Egyébként megneztem a Judit képletet… Neki is epo olyan durván ott van a képletben ez mint az enyémben. Persze jön a, szokásos, hogy en nem tudok nem szeretni. Jó, tény. Mert mélyen érzem az embereket, akik a felszínen nem tudják ezt a mélységét megadni nekem. Kirisztitottam a, sebeket, felfogtam, hogy így van. Most új kör indult.
Ezt kb ugy kell elkepzelni, hogy volt ezy kisfiú akire vigyáztam. Mindenki gugyoreszte, puszilgatta, de köztünk ez nem vokt meg. Nem értettem, hogy miért nem. És most jottem rá, hogy nekem csak ra kellett nézni es tudta, hogy mi a helyzet. Kozrunk sokkkkal de sokkal mélyebb kaocsolat volt mint masokkal neki. Amit en tudok érezni és adni az nem átlagos. Nekem azok a jók akik ezt érzik. Akikkel csak osszebezunk és mindent tudunk.
De jjó emlék ez most a kis Walterral. Raneztem és mindent tudott. Ott a felszínen nem volt erős érintés. De a lélek mélysége összekötitt bennünk. De jo ezt most már igy látni. Akkor nem értettem.
