Azt eértem, hogy állok egy helyben, ( erre a képre ébredek) és sugárzó ki a, szeretet. És jönnek közel akinek nyitva a, szíve, felismerjuk egymást. Nem félünk. Csak élünk. Szavakkal leirhatatlan amit érzek.
Kienelkedes van. Már nem kicsi a távolság azok között akik ébrednek és akik nem. Egyszerűen a szív szava felismeri. Mi az ami osszetartozik.
Számtalan ügyfelem van akinek megnxontan a szülő gombot. De nem csak ügyfél.. És emiatt az eltavolodas maradt. De mivel szeretettel csináltuk, már amennyire lehetett… Ezért a szeretet marad majd. Ez olyan szép. Meg kellett tanulni, hogy ne bantsam őket, hiába támadnak, akár gondolatban is. Vissza kell húzódni és várni. Majd az idő megoldja. Emlexem, hogy nekem hogy fájt, hogy Gyuri, Judit, . Nem csak, hogy biztosítottak a szülő karaktert, de rám is léptek. Durván bántottak. Ezt én soha nem enfedgetem meg magának, bármi van. Nem elég az ember baja még tiporjak is. Aztán kiderul, hogy ezt ők azért csináltak mert sokkal nagyobb fájdalmak volt mint nekem. Gyurinak nagyon fajtam. Nagyon. Kíváncsi lennék, hogy van e még fájdalom benne. Vagy mind kinyomtam, ahogy ő az enyémet 🙈🤗😜. Nekem mindenképp sokat segített. Erő, tartás, lagysag… Kár, hogy elfutott, s nem állt bele mint egy férfi. Judit is inkább ovis maradt, s bantott ahol tudtak… És egyébként erre van lehetőség nap mint nap. Amikor rám vetíti valaki a kar majat, nem mindig könnyű szeretni. De egyre jobban megy. Manapság számtalanszor gyakorolhattam ezt. De megtanultam várni. Várni, hogy ami hozzám tartozik azzal felismerjuk egymást ha elmúlt a vihar.
Érdekes, hogy tudom, hogy sok embernél negnyomom a szülő gombot de azt is, hogy szeretnek. Van aki az aozkaharol válik le… Néha ír.. Tudom, hogy nem. Nekem. Neki ír. Tudom, láttam, hogy milyen fájdalmas a levalas számára az apukajarol. Ezért is. Hozzá kapcsolódik ilyenkor. Végtelen türelemmel kell lennem velük. És semmiképp nem biztosítani azt amit anyu vagy apu is biztosított. Én itt vagyok. Szeretek.
Jajj aannyira jó itt.
