Kb 11 órája fent vagyok és abba az irányba terelik a gondolataim, hogy bantottam e valakit miközben jöttem ki a karmabol. Persze biztis. De valahogy nekem fontos, hogy ne babtsak senkit. Míg emőke, Gyuri, szabó kriszti… És társaik mentén haladtam a gőg volt a mervado. Ők mind gogjukben égtek el, mert rám tiporva léptek előre. És ami jó, hogy az összesnel én írtam nekik, hogy itt a szívem. Teljes nyitott szívem kitartam, és újra beletiportak. Mindent éreztem energetikailag. Ezeket meg tudtam volna tenni én is anyuna, Juditnal… Stb.. De egyébként bárkivel. Abszolút tudattalanul csináltam végig, és mégis szépen. Elvittek a kar mát, vagy így vagy úgy. Nem csoda, hogy boldog vagyok miközben az osszessel tudattam, hogy szeret a szívem.
Vegtelen hhálás vagyok. És szeretek. Milyen érdekes, hogy épp ma ment ki egy posztom amiben az van leirva, hogy a másik ember is én vagyok. Élem.
Milyen sszépen csináltam végig. De jó innen visszanezni. Zsigeri élményem volt, hogy mindig EGYÜTT jussunk át mindenkivel. Ez akkor nehezebb volt miközben tiportak, de hosszútávon ez az egyetlen út ami a bekehez vezet. A nyitott szív. Amivel ott álltam akkor is mikor tiportak, mikor leuraltak, mikor gogjukben kibevettek s elfordultak tőlem.
Vegtelen hhálás vagyok. Mikozben szeretek. Annyi a különbség a korábbi és a mostani énem között, hogy tisztán látom az indíttatást, és büszkén viselem a meltosagomat, amiben benne van, hogy én képviselem a tisztat, az IGAZSÁGOT. ÉS EBBŐL MÁR NEM ENGEDEK, akkor se ha atadom a győzelem érzést annak akinek szüksége van rá… Had érezzék ha ez nekik fontos. Nekem az fontos, hogy tiszta vagyok. Semmi más nem számít.
Méltóságot érzek. Ami szereteten alapul. Megértésen. Elfogadáson. Alazaton.
