Mindig ccsak utólag látom meg ami itt történik. Hihhetetlen. Ah, nem tudom leírni. Ugyanakkor mégis kibujok belőlem, hogy micsida áldás ahol vagyok. Olyan közösségbe járok ahol egymást támogatjuk nyílt kommunikáció van, de tényleg bármit mondhatok és mások is mondanak mindent. Nincs kibeszeles. Elismerés van. És persze érzékelem a múlt karakterének a harcát… De nincs rám hatással. Valójában hálás vagyok, hogy helyet csinált mindenki a h arcával másnak. Aki kizart, megfelemlített csupán oda lökött, hogy firdutsan el a fejem a, szeretet irányába. Ők zártak be az ajtót, nem. Is én!! Addig jártak a nyakanra mig győztesnek nem érezték magukat. Hú de nehéz volt ide eljutni. Egyedül csináltam végig.. Segítő nélkül. Pontosabban az égi segítőim által.
Ha ttudnám szavakba önteni amit érzek nagyon jó volna. Ez nem. Öröm nem bolondság. Nem tudom, hogy mi… De zseniális!!!
És most, hogy ennek posztnak a végre értem… Most kapcsolok, hogy nem is egy ilyen közösség van körülöttem!!! És, hogy én is pont így tartom a, teret azoknak akik követnek. Nyílt, egyenes beszéd, ami ösztönző. És jön ám vissza tőlük is épp ez!! 😄😄😄 Atya ég hova értem!! Föl se tűnt.. Olyan mint a, tegnap… Nem. Us érzékeltem, hogy a férfiak a krgyeimet keresik… Annyira természetes, annyira jó… Hogy nem us vettem észre és nem adtam hálát érte. De moooost, most Jézus Mária!!! Hova értem!! Igeeeen. Köszönöm. Köszönöm. Kösziiii
