Holnap egy Gergellyel, egy nárciszrikussal lesz konzukraciom!!! De várom!! Lehet, hogy nem is kell elmennem a Mikloshoz? 😉
Idehozzak nekem. Azért kapom mert kész vagyok rá, hogy egy nárciszrikus emberrel találkozzak. 5 ször kérdeztem rá az univerzumra, hogy tényleg az e a helyes, hogy fogadom, mert sztem nem. De azt mondták fogadjam. Napok óta elemzem, készülök rá, és csak most nyílt ki a tér, hogy Ő OLYAN!! OLYAN MINT A DEDAPAM VOLT. APÁM.. STB. Szemtől szembe lehetek vele úgy, hogy én meggyógyultam, megerősödtem, kívül van.
Eskü. nem én intéztem!!! 😉😄😄 Ezt az univerzum tette ide. Nyilván úgy bánok vele amilyen. Ha valaki mocskos, nem lehetek kedves. Nagyon kíváncsi vagyok. Bárcsak megnyilna!! Bárcsak odaadna magat. Bárcsak nem félne. Bárcsak bíznabennem, s odaadna magát, terdere rogyna, hogy Mit csinál. Bárcsak így lenne. Bárcsak megrepedne az a vastag fal amivel védi magát… Tudom, hogy álom… De ilyen vagyok. A végsőkig hiszek mindenkiben. Más kérdés, hogy meg kellett tanulnom a szennyes minőséget magamtól távol tartani, de ettől én meg hiszem, hogy mindenki jó. Csodakatos. Egyedi teremrmenye a Jóistennek.
Ha nem rogyik meg, akkor megstamitom a konzultációt. Szennyesek nem adok a tiszta energiámbol.
A legfontosabb kérdés tehát az :hogy tudom én őt úgy szolgálni, hogy oda merje adni magát, ha már egyszer ő kezdeményezett. Hogy szolgáljam, hogy előre tudjon lépni?
