Figyeltem magam kívülről tegnap mikor tanítottam. Aramlok, szenvedélyes, örömmel, vidamsaggal teli vagyok. Azt se tudom h mennyit adjak, miközben az önmeghaladásra ösztönzőm őket. Látom, hogy hozzák a mintát, van aki kitor, van aki, visszahutodik, ott duzzog, van aki atveszi a vezetést… Azt amit megszókott, és nem zavar!! Én iranyitok, ki fog kopni aki nem ugorja meg magát. Semmi se zavar. Ártalom, örülök nekik, szeretem őket, hálás vagyok értük. Igazából egy teljesen új anyagot dolgoztam fel. Csináltam nekik Munkafüzet. Kb egy, óra alatt osszeraktam, és 20 oldalas. Megy ez nekem. Az volt benne a legfontosabb, hogy adjak. Adják olyant amivel aki akar új fókuszt talál.
Zsenialis itt. Nem is lehet ezt szavakba önteni. Állítólag A FÉRFI pont azt a szenvedélyt fogja bennem szeretni. A Gergelyek lefojtottak. Mert kisebbnek érezték magukat tőlem. Most épp ott tartanak, hogy leneznek, de a partneri viszony még bőven nincs ott bennük. A lelkük zárva. Egyik ügyfelem is Gergely. De lép! Nehéz neki, de teszi a lépéseket. Bízom hogy átfordul, kinyílik a szíve. Tegnap nálam negnyilt. Be kellett engednem az összes Gegelyt. Belatni hogy milyen mély szeretet van bennem irántuk. Egy mefitaciban szabadítottam fel a szívem. Úgy, hogy atereztem a szeretetet irántuk. Sirtam is. Bazi jo volt. Ez is egy fontos lépcsőfok. Középiskolai szerelmem jutitt eszembe. Vele kezdtem. Azengedtem magamon, hogy „puhán” szeretem. Teljes elfadassal. Nem lehet ezekben a folyamatokban nem sírni. És ami ezek után van… Hajjaj, szárnyalás
De én tele vagyok szenvedéllyel, élet örömmel, tűzzel is. Engem nem lehet elfojtani. Imádom aki vagyok. És a, ferfi is. Azt is imádom amikor szenvedélyesen „vitatkozok” a férfival. Ő meg azt mondja „jajj Sztyui, de szeretlek”, és akkor nevetünk. No ez a minőség, ez a szint. Imádom aki vagyok, és azt is aki tud kezelni. Tegnap több embernél is mutattam ezt. Bírták. Nevettek. Mondtam, hogy „jó, én ezt nem hallgatom, cső”, ők meg úgy bevették, és mondták, hogy fognak keresni. Ez vagyok én. Ez IS!
Fülig ér a pici szám.
🙏❤️
