Felhívtam a Juditot és kiszabaditottam magam a fagyos, dühös állapotból, miközben bizalommal voltam felé. Valójában anya karakter ő, így anyám mocskával végre szembe álltam. Szemtől szembe. Akkor is ha mindent vesztek. Felsoroltam, hogy elég a hazudozásból, az ármánykodásból, abból, hogy irigy rám, le akart nyomni szánt szándékkal, hogy a Mester jobb keze én azt hittem tiszta ember, és, hogy akkor lehet itt partneri viszony, ha bocsánatot kér tőlem. Attól volt szemét amit tett, hogy végig őszintén beszéltem neki az érzéseimről, és nem érdekelte, ő nem osztotta meg, csak a győzelemre játszott.
Figyelem : ha karmád van, beszélj az érzésekről, akkor ért a másik a nehézségeidben is.
A világ fordult meg bennem újra. Őrületes szabadság érzés, mert mindent úgy tettem, hogy közben szerettem. De az igazságot képviseltem.
Az, hogy „apámnak”, „anyámnak” szemtől szembe kimondom amit érzek, miközben szeretem őket, de el is tudom veszíteni, hatalmas jó érzés. Csak így érdemes. Finoman, békésen, az érzésekről beszélni. Ezek a lépések tettek engem befogadó NŐvé. Nem kell védekezni, csak szeretni és szeretve lenni. Nevetni, sírni… 🙏
Ma még moziba is voltam. Lassan és fájdalmas érzésekkel a mélyből induló nap, békés, nyugalmat hozott. Némi romantikával. 🤗❤️🙏
