Jó, ezt megelozte kb egy órás vajúdás, hogy ugye megint mennyi mocskot fedeztem fel magam körül. Illúziót… Hogy én kis lelkembol bízva hogy más is olyan mint én. Nem. Koránt sem. Amint tudnak az emberek egymásra lépnek. A legtöbb. De muszáj biznom, hogy van aki nem ilyen szennyes, és lehet vele haladni.
A lényeg, hogy ez a hónap megint alapjaiban ringat meg. Újabb szinten derül fény a mocsokra.. Hát de ilyen ez az élet. Szabadnak érzem magam mert nehézteles nélkül maradtam benne az összes ilyen közlekedésben. Biztatva a másikat aki épp mint uthenger jött rajtam végig. Ettől váltam megint újabb szinten szabaddá. És még nincs vége a hónapnak 🙈😄 lesz itt még mocsok… De, legalább kiderul minden. És ez a lényeg. Meg az, hogy bármi történik is ne hasson rám. Engedjem el.
Azért tény, hogy ilyen tiszta lélekkel van bőven illúzió, hiszen erre tapadnak a paraziták, de mégis azt gondolom, hogy én megerisodok… És a lelkemnek nem része a, szenny… De akinek az, annak sokkal nehezebb. Mert a lwlekbol kitenni elég melós…
Ez a jó ebben az életminőségben, hogy fülig ér a, szám és nem azért mert valaki felett csapat mertem, hanem épp ellenkezőleg, mert hagytam, hogy megtegye, és nem érdekel. Elég a gogjeben, én kar ma nélkül megyek tovább, ő nem. A boldogság belülről indul. A valódi jóllét állapotával, ami senkitől se függ. Se boktol se szennytol. Persze még engem mindkettő megéri t, de naagyon rövid ideig. Csodás ahol vagyok és ahogy érzékelek. Szupiiiii ❤️. Se harag se düh, egyszerűen öröm. De persze nem megyek oda ahol szennyes minőség van, de ha menni kell se gond. Sima ügy kapcsolodni.
