Már hányingerem us van. Jön a Gergely felé emlék, és a józan ész hajt előre, hogy bizni kell, oda kell adni magam. Erősek, de nem úgy, hogy bantani akarnak.
Őszintén mondom kivagyok. Nem tudom, hogy mi volt rosszabb… Kizarni a mocskot vagy beengedni az éltető. Mindegyik melós.
Útjukon járó emberek ezek. Senki se bánt. Senki. Minden tökéletes, de ha 2 héttel öregebb lennék most jobb volna. Addig kapok annyi próbát, hogy be tudom fogadni az éltetot. Nincs harc. Se manipuláció. De egymásra hatás az van. Minden belül zajlik.
Hányni csak nem fogok.. Talpon kellene maradnom. Jönnek a próbák, minden téren. A, testem jelez. Nem kicsit.
