Éjjel volt egy erős vakum. Ennyire még soha nem mertem egyedül lenni mint most. Eddig a nehézteles, és sok más hitrendszer tudtam, hogy összeköt minket. Bár ez sem volt tudatos. Es most egyik sincs. A teljes egyedüllét állapota keltett bennem félelmet. Behuzitt az érzés mint egy spirál. De, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott. Nem is ébredtem fel igazán. Ez eredményezte a békét, nyugalmat reggelre.
Ha nincs semmim, akkor nincs mit levenni tőlem, nincs mitől felni sem. Szóval hanincs kar mikus kötés akkor nem ramgarhat az érzés sem. A Gondviseles tart a tenyerén. Ennyi amim van. Hitem. Az hatalmas. Önbecsülésem.
Jó itt most nagyon. Nagy vágyam, hogy ki jelentsen ledolgoztam a családi vállalt kar maimat, szeretetben vagyok feléjük, mehetek tovább. A tovább az jelentsen bármit. Fogalmam sincs mit jelent, csak most ezzel már nincs dolgom. Teljes elfogadásban vagyok velük.
Lássuk mi jön eztán. Kiket vonzok magamhoz. Kedvem van ismerkedni. Várom a jeleket, és lépek.
