Megint talaltam egy nőt.. Aki harcol. Kérek segítséget, és most negnyilt az energia mező, hogy harcol.. Szuper. Kiszolgálom. Ez a feladat. Meg se kottyan. Inkább az, hogy szerettem volna tartozni, de nem tudok mert ő sajnos még nem stabil. Örül, hogy kértem így győzelmet árthat. Várat. Nem válaszol. Stb. Dög unalom.
Nagyon kevesen vagyunk akik értik ezt a dualitás nélküli életet. Az odaadást. Hogy őszintén adom oda magam. Minden hátsó gondokat nélkül bízom, hogy így fogadsz te is, hát még nem megy.
Tok jo, hogy már nem ér hozzám. Hagyom.. Had érezze a győzelmet.
Univerzum, most már partneri viszonyu nőket szeretnék. Kosziii.
Annyira szépen és finoman nevel az univerzum. Belesetaltat csapdákba, holott tudtam, hogy nem jó döntés a nőtől kérni, de nem volt más akitől kergette volna, pedig próbáltam. Tehát sorsszeru volt, hogy belesetaljak ebbe a csapdába. Hogy lássam hol tartok. Vissza akar e vágni a lelkem neki. Nem. Nem akar. Egybol az jutott eszembe, hogy kiszolgálom és kész. Nem nagy ügy. Ezzel engem a, szolgálatra tanít meg. Az önzetlen szolgálatra. Annyira szép ahogy nevel, anya karaktereket keresztül. Apa karakter meg a Zolika felé aki nyíltan leural, no ott se volt gond, hogy magamba határt húzzak, kb ez : jól van, mond csak. De, ott se volt más lehetőség, tudtam, hogy hogy fog viselkedni, de ő valami olyan tudott amit én szerettem volna elérni.
Olyan szépen nevel a függetlenedésre, arra, hogy ne védekezzek. Csináljak csak. Én semmi mást ne tegyék csak szeressek. S a bőségemből adjak.
Estére még boldogabb lettem ❤️.
Úgy szeretnék kapni virágcsokrot. Futárral. Meglepit. ❤️
