Hát elindultam az új úton. Apám teljes támogatásval, és anyám szeretetével FULLRA töltve. (nem a fizikai sík számít, ott látom az Ő kar máikat, hoyg tudnának engem támogatni, aki már teljesen távol van tőlk?! Nem is értenek. Ők csak a saját kis fizikai síku életükben hiszen, és mivel ahhoz ragaszkodnak, harcolgatnak…akár velem is. hanem az, hogy én pótoltam amit nem kaptam meg, és bennem van béke nyugalom, erő) Extra kíváncsi vagyok! Már most tudom, hogy az új út úgy kezdőidk, hogy leválnak rólam páran. Még vannak akik lefognak. És nlnak új ajtók. Izgalmas. Megyek indulok, teszem, csinálom, pihenek , szeretek. Lássuk erre mit mozudl a tér.
Ez a „nincs mit veszteni, mert mindenem megvan BELÜL” érzéssel vagyok JELEN. No, ehhez kívánok magamnak utitérsakat a munkéban, olyanokat akik akarják, teszik csinálják. HÁLÁSAK. És olyan társat aki szintén nem függ az anyagi világtól, de mégis mindene megvan.
Lécci univerzum ezt most indítd el felém. Köszi. nagyon.
