Most kerültem ágyba. Csodanap, ha egy, szóval fogalnaznam meg. Megtapasztalhattam milyen az amikor egy férfi egész nap keretet tart, és ez a keret végtelen egyutterzo. Már ahogy én szoltam hozzá is tudtam más mint korábban bármi. És a válaszai is ezt támasztottak alá. Csak volt. Nem akart semmit. Nagy, ajándék. Nekem ma ő segített, hogy mélyre tudjak ásni. Irma néniből indultam és önmagamhoz találtam. Ő mutatta meg, h ki us vagyok én, ami bőven túl van Irma nénin. Csak utaniztam, hogy tuleljem anyut és őt, de én nemes vagyok. Ezt nem tudom másként mondani… Jártam múlt életben és jártam gyerekkrbab is. Ott álltam előttük ( mama és anyu) és nem értettem a harcot. És ebből rajottem, hogy itt én nagyon leragadtam. Annak a kislánynak a szemével néztem a világot. Újra és újra lelkesen örömmel kerestem a kapcsolatokat. De a világ nem ilyen…
Ah, ehhez fáradt vagyok kifejteni. Lényeg, hogy emelkedett az onertekeleswm a hálám és az erőm. Anyut is láttam. Órákat beszéltünk. Olyan jó volt. Szeret. Vár haza. Nem bant. Az a nő aki érzi anyja szeretetet nagyon erős. Mert befogadó.
És a ferfi aki békéje el, embersegevel, nyugalmával nagy ajándék volt. ❤️
„Csak” ott volt. Nem akart semmit. Semmit. Ezzel mindent megadott. Ez az év a párkapcsolatra készít fel. Arra a kapcsolódás rá amire vagyok, ami már én is vagyok.
Végtelen a hálám a nyugalmam békém.
