Tényleg az volt a tegnapi nap. Szépen cseng tovább. Korábban voltak harcok körülöttem a félelmeim miatt. Aztán kiálltam a sorból, mert elég lett ebből. Itt is már sokmindent eldolt, mert aki itt utánam „rúgott”, azzal már nem lehetett közös. Aztán fordult a kocka, és olyannal találkoztam, hogy másoknal megnxomtam a gombot náluk. Itt is sokmindent eldolt, mert nekem is két utam volt, egyik a visszahúzódok és újjal mutogatok rá, hogy ő ilyen vagy olyan vagy a gőgös előreszaladas. Hála Isten, hogy egyiket se választottam!! Erőből ott álltam és hagytam, hogy tiporjon.
Van egy ügyfelem is akivel nem tudni mi lesz. Látom, hogy kinlodok tőlem, de jön. Lép. Én stabilan állok. Szeretem. Hagyom amit tesz. Mindenhogy jó lesz, de őszintén szólva nagyon bírnám ha sikerülne. Ha közösen érnénk át. Erőből jön. De, kíván rám. Érzem. Mert a felfejlodesi szakasz ilyen. Kivagyunk arra aki stabilabb. De hatalmas lehetőség. Én is erőből állok.
Meglatjuk. Mindenesetre, továbbra is egy út van a szolgalat. Bárki bármit tesz, elfogadom. Erőből ott állok, és elfogadom amit tesz. Tiporhat, bármi.
Ez most jó irány.
Tegnap este azon gondolkodtam, hogy én mennyit vinnyogtam éveken át. Micsoda hülye életet éltem. Még a tisztulási évek előtt. Tényleg nulla önismeretem volt, és csap sopankodtam vagy mit csináltam. Most meg mindenből üzemanyagot csinálok ❤️. Mindegy mi jön kívül, rugalmasan BÉKÉSEN, örömben TOVÁBB!
