Egyrészt vége van egy korszaknak, másrészt elkezdodik. A vége mindig összefoglalás is. Lekerülnek szemüvegek. Másokra vetített vágyképek. És talán rém képek is. Bár van a folyamatban gyász, mégis hatalmas erőt ad. Főleg az, hogy tisztán állok a helyemen. Tiszta lépésekkel jutottam ide. A többit meglatjuk.
Olyan mintha végtelen szeretet érkezne felém. Az egész tér tele van támogató és szerető energiával. És ez maga a csoda! A többit meg teremtem.
Szép estét. Ez most egy nagyon stabil tér. Klassz!!
Ösztönöz a belső hangom, hogy leírjam újra :nyugalom, béke. Elengedés. Stabilitás erő. Elengedno szeretet. Mindezt írom úgy, hogy újabb energia szálakat láthatók át, amik mögött látom, hogy elvesztettem az embert. Mikozben hittem, hogy lesz még együtt haladás. Voltak ilyen illuzioim. ? Csapdába csalnanak, mert ők nem tisztak. Csalok. Nem kicsit. De, amit itt a kérdés, hogy hogy lehet, hogy egyszerre n x iltÉs így írom, hogy eszméletlen szeretet energiát érzek a térből. Mindenhogy jó minden. Egy a lényeg, nyugalom van benne.
Ugy formál az ég, hogy öröm érezni. Finoman lágyan.
Még van 3 ember akiket ki kell szolgalom. Akiknek csak a győzelem a fontos. A partneri viszony nem. Úgyhogy várom ezt a 3 embert, hogy csapast merjen rám. És akkor kijutok ebből a győztes vesztes körből. Egyenlőre az összes csapast mérve hátra van vonulva, de a lelkiismeret az mindennel nagyobb úr. Várok, és kiszolgálom őket. Mindent odaadok. Lesz egy újabb győzelmuk és akkor vége. Vége, főleg annak az Eszternek aki félt. És emiatt harcolt. Se harc, se félelem. Nyitott lelek, nyitott állapot.
Ez egy jó nap volt. Kosziii
