Egy pillanat alatt visszakapcsolt a gondoskodó minőségem. Elfelejtettem, hogy ez részem. Elfelejtettem, hogy jó vagyok benne. Elfelejtettem, hogy mennyire élvezem. És tényleg. Csuda jó.
Az is kivételesen áldásos, hogy közel vagyok magamhoz a testemhez. Reggel szorongás rá ébredtem. Nem tudtam hova tenni. Figyelgetem, és a „Néni túl közel jött bennem” – ez éreztem, és, hogy ez nem jó mert zavart okoz a rendszerében. Évekkel ezelőtt is ezt éreztem az emberek mellett. Ez elszomoritott, hogy akkor nem is jöhet senki közel?! Aztán mikor reggeliztunk elkezdte a mondokajat. Mindenáron meg akart győzni, hogy félek, mert háború lesz…, no, szépen, de határozottan leszereltwm. És ez volt az amit reggel jelzett a, testem. Előre. Hogy tul közel akár jönni, és megmondani, hogy mit érezzek.
Tanulság : 1,nekem tényleg nem jó olyan emberrel aki nem tiszteli önmagát, tehát engem sem. 2, Zseniaki, hogy a, testemmel ilyen szoros kapcsolatban vagyok, és bátran hallgaasak rá, 3, attól még, hogy „ajtón kívül” teszem, vagyis határt szabok, még simán tudok szeretni. 4,nagyon nagyon békés vagyok. Most látom csak kive lettem. 5,eros vagyok. Vagyis lágy. 6,boldog vagyok ma is.
Szép reggelt!
