Már korán reggel sirassal indult. Szükségem volt rá, hogy saját magam isteni szülője legyek. Megringatram magam egy kicsit. Mennyei volt. A teljes biztonság erzesi csináltam. Aztán jöttek a jó érzések. Mintha megint kértem volna egy kar ma körből. Utána mindig egy csendes, szolgáló nap jön. Kinyitittam a gondoskodó szívem. Vásároltam. Másként mint szoktam. Csupa gondoskodó érzéssel. Dunyhak a napon, had legyen otthon illatuk. Mosok főzök. Este segítek egy ügyfelemnek. Nagy ajándék. Beszéltem a nénivel, azt mondja, az egész hálózat összeomlott. (mmint ő a Vasútira gondolt), de én tudom, hogy nem csak az. Itt sok struktúra átfordult tegnap. Ő így élte meg. Az utazás miatt volt stresszes… Bizonytalan, kilátástalan percei. Szóval itt tegnap összeomlott sokmindent. És ezt mindketten ateltuk.
Most is sirok. Nagy aldast érzek. Nyugalmat. Békét. Jah és megkaptam, hogy miként viszonyuljak mist már azokhoz akik anyám és apam leszármazottai. Ez is biztonságot ad. A szeretet, az a biztonság. Ettől ők még nem változtak meg…
No, folytatom a szeretetet. Olyan jó. Ui: és hát a Mester miatt is sirtam. Figyi, amit neki koszonhetek… Az nem csak az én életem sorsfordulasa, de számtalan embere. Végtelen a hálám iránta.
Dél!
Jön ám az erő! Nem is akármilyen. Yees!! Belülről. Eszméletlen. Olyan ami a hálan keresztül jön. Reális. És mégis szeretettel teli. Nagyon zseniális ami itt történik ❤️. Áramlik az energia. Nagyon jó!
