Az életem nélkülözhetetlen része, és bírom még, csak sokáig maradjon így, legyen benne részem, az nem más mint az, hogy:
Anyu visít mint a vetmalac.
😀 😀 😀 NEM ÉRTED MEG??:D 😀 😀
én: Anyu: Nem. szia!
😀 😀 Ilyen ez az élet, tele minden jóval:))) De könnyű itt s így.
Hozzáteszem, tegnap is így zártuk. :))) Ma így kezdtE a tegnapi NEM-em után: Szavasz Esztike, mi újság? (Én meg szakadok a nevetéstől, és mondom Neki Teeee KisJolán, te egy igazi harcos amazon avgy! :)) Aztán mondat után újra a szokásos: Sziával zárjuk:) Már örömött okoz ez is. Persze, ne legyen kétséged, tegnap is és mai s belém állította a nagykést. 🙂 Csak, hogy érezzem magam szarul, de nem iskerül elérni kénytelen maásnap telefonálni újra és újra elővenni a naygkést:))) 😀 (szakadok:)) Hogy féltem Tőle régen…atyaég…
