Nagyon erős a bizalmam. Felismerem a velem egyívásúakat, és van bizalom. Ez olyan nyugalmat ad. Mert bár vannak köztünk nehézségek, a lelkek érzik, hogy osszetartozunk ezt nem tudom másként mondani. És azt is akivel csak futó kapcsolat volt. Van két lélek aki felkavart a napokban, de általuk tanultam meg, hogy milyen szabadon engedni aki előtte kizsakmanyolt, mert hagytam. Végtelen szeretettel gondolok rájuk. Jöttek, itt hagyták a lenyomatot s én felildodtam, ők most velem nem vállalták az átalakulást. Aztán ki tudja mi lesz. Semmi sincs kőbe vésve.
Ma a Mester és a színházba nem szépet író fiúknál újra megbizonyosodhattam erről. Mesterem szűkszavúan válaszolt, érzem, hogy durcas ránk. De azt is, hogy szeret, a durcaba is s nem kell ezért semmit tennem. Ez nagy biztonság. Vagy a, színháza fiú. Tudom, hogy szeret. Ma kértem a, segítséget. A, szivet és a lelket is odaadta. És ha kérném a Mestert ő is. Lehet, hogy puffognak, határt szabnak, de a szívük nagyon jó. És Gábor épp ilyen. Ő is mint az előbb említettek atfolyik rajtam. Velük jó nekem. Nincs harc, mert én vagyok stabil. Tudom, ők nem harcolnak. Tudod nincs az az energia megállítása. Vagy lecsap mint egy bárd ?. Vagy szeretve duhong. Ők úgy durciznak, hogy közben is szeretnek. Korábban én ezt az energia mezőt nem ismertem. Áldásos itt. És ne tévesszen meg senkit, tudnak dühösek lenni ??. Én, kedvesen: Gábor, koszonom a csokit ? ő : szívesen!! ( ebben benne volt, h „többet ne szólj hozzám” ??, de persze én nem nagyon tartottam be. Tudom, hogy szeret.
No, de viccet felretéve tök jó minden. Reális. Érzelmileg stabil. Nyitott. És szabad. Az érzés : szeretve vagyok, s nem kell érte tennem semmit. De, persze igen. De közben meg nem.
Ma felhivtak a semmiből, hogy ha, szeretném egy szorolapon rajta lehetek. 10ezer példányban jelenik meg. Hmm. Hát ilyen ez az élet. ❤️
