2 hete azon dolgozok, hogy a lenyomó anya katakterek ne hassank rám, ne támadjak vissza, hanem örömöt csiszoljak magamba, és apa pont így Nagyon nehéz folyamatok ezek, mert nagyon erős a harc.
Ma reggel elköszöntem az összes nőtől, férfitól aki aljas, stbístb..
és most..most beindult a sírás..:((
Épp abba a folymatbanvagyok, hogy a szüleim ülnek az asztalnl..néznek maguk elé, és anyám bíztat INDULJ EL! MENJ! NE NÉZZ VISSZA! (2 hét után ide juttam energetikai szinten, miközben nyomotrgatott onnan idnultam..) nagyn sírok…mondja, hogy menjek, Ők nem tudnak adni nekem szerette..mert nekik sincs. Csak néznek maguk el. Nagyon fáj. Az akaratot kell kibontanom magmaból (este ez lesz a téma a csoportomban) Erre készülök fel.
Apám is szól, hogy menjek, mert Ő csak lop tőlem. A szeretetemet ellopja.
Anynira fájdalmas ez most…Tudom, hogy vége lesz, tudok mindent, de most nagyn fáj. Nincs kivel harvcolni, mert Ők küldenek el. mert látják, hogy mennem kell, én el tudom venni ami jár nekem, ők nem. Anynira fáj… egyedül vagyok.
A héten volt egy ilyan oldás..valakit átsegítettem ezen a szakaszon.
Nagyon fáj, hogy egyedül vagyok. És, hogy nyiltan kimondjk, csak olyan nőket tudtam magamhoz vonzani akik zárt szívüek, és olyan férfit aki lop. Szeretete.
Tovább kell mennem.
Már elfordultam Tőlük.. és lépek is előre..
Itt már nem zavar, hogy nincsenek velem..és emiatt nagyon lágy vagyok…befogadó. Finom..Nincs miért vldekezni, adom magam. Nincs zárt szívű nő, nincs lopkodó férfi.
Brutális folyamat volt ez…
most ezt kipihenem. Este lehozok egy meditációt, nyilván ahhoz erre szükség volt.
FOGALMUNK SINCS MI VAN BENNÜNK. FOGALMUNK SINCS. Újra csak ezt tudom mondani.
nem tudsz bolodg lenni míg anyád, apád el nem enged. Addig csak küzdesz. Ennek meg kell tudni történni. MINDENKI életében. ENERGETIKAI SZINTEN. Brutál fájdalmas. Brutál fájdalmas.
A LEGDURVÁBB: hogy annál az asztalnál nem csak apám és anyám ült. Hanme mások is. MINDENKI akinek zárva a szive, és volt hozzá közöm, aki csak beszél, de nem ÉL. Férfiak ..akik lopnak..nők akik hazudnak, elpnytelen előnyhöz jutnak. nem beszélnek az érzésikről, hanem harcolnak…ott állnak sorban az asztalnál. Anyám meg mondja: MENJ INNEN EL! MENJ! VISSZA SE NÉZZ SOHA!!!
Minenki a karma rabságában van. BRUTÁLIS. Ez az egész brutális. Hogy valóban menynire le van fojtva mindeki. Bárcsak más is láthatná ezeket a szálakat. (nah ez megint tipikus én…másnak legyen jó…nem a saját utammal törődök:) kész. )
De, a legdurvább az a sok mocskos nő, aki csapdába csalt, aki lenyomott, hogy előnyhöz jusson…ANNYIRA MOCSKOSAK, hogy hányingerem van tőlük.
Ki is modtam a csajnak a héten akit oldottam, hogy Te csak ilyen aljas szándékú embereket tudtaél magadhoz hívni mint a szüleid. Én is. Nem csak Ő. Brutál ez a rendszre amiben voltam. és én is ezt csináltam hosszú evtizedik. A felnőtté válás útja bazi nehéz. ezeket átélni…ki akarja?! Hánan vannak? Amikor kiderül, hogy MINDEN HAMIS ami körülötted van. MINDEN. És mégis meg kell tudno becsülni, hogy tovább tudj menni.
Annyira fájt elhagyni őket. Anyámat. Nem tudok segíteni. A szívem szakad meg. Megint sírok…
Annyira fáj. Annyira fáj.
Nagyon nagy lépés ez. Nagyon nagy.
Háyn ember használt. És én hányat…tudattalanul. DÜBBENET. Apám tudja, hogy elvett, és nem érdekli. Csak magával törődik. ez a férfi minta. Hány ilyen férfi volt?:)))) A nő (anyám) meg belefárdat a harcba. Elenged.
MINDEN CSALÁs . Minden hazugság. És ehhez meg kellett tanulni alkalmazkodni, hogy békém legyen. Sőt..a támadásokat , a tehetelenségeket nekem kell megérteni.
Fáj a mellkasom. Fáj minden. Hát ez ilyen.
Akkor TOVÁBB, és akkor AKARNI az élettől azt amit nekem akar adni:) IGEEEEEN.
10 perccel később…FÜLIG ÉR A SZÁM. nagyot léptem előre. Nagyon nagyot.
