A héten

Talákoztam oylan nőkkel akik hátat frdítottak nekem. Most meg dumáénak, az arcomba nyomulnak:))) Én meg a „vesz van” jelzést teszem ki. Mégis hogy gondolták, hogy hátat fordítanak, és aztán egyszer csak majd jópofiskodunk?:)))

Hol voltak amikor hátat fordítottak? S nekem ezzel fájdalmat okoztak, mert azt sem tudtam mi a bajuk? Most én megerősödtem, de köszi…már nem kérek a dumából.

BELENYOMUL AZ ARCOMBA:)) NEM ÉRDEKEL. És nem rossz szándékból, hanem egyszerűen oylanokkal szeretnék foglakkozni akik velem voltak és vannak. Akikkel lehet haladni, akik nem lopják az energiát, hanem nehézség ellenére haadunk. Mert az mindenütt van. De, nem mindegy, hogy miként regagálunk.

SZÓVAL full szabadás. ANNYIRA BOLODG vagyok. Annyira.

ui: hogy jön a Tünde ahhoz, hogy szinte alig köszönt, most meg régi szép emlékeket akar velem idézni??nyiéván nem vagyok bunkó…és el sem utasítom, de nincs közeledési lehetőség.

Kategória: Egyéb kategória | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük