Ha ttehetném.
Nagyon ddurva ahova értem.
A, sszületesem utáni első pillanatot írtam felül. Most tudatosul.
Szántál a szőr elmondtam, hogy miért nem most kezdődik az életem?! És, most jövök rá milyen nagy jelentősége van.
En oott 1 naposan NEM KAPVAOLODTAM a családhoz, ezzel védtem magam, mert tudtam, hogy nem jó amit tesznek. De ez gőgöt generált bennem. Ez lett az eszköztár, hogy távol tartsam magam tőlük. A magány. Szabalyosan láttam a kar ma rendszert amiben vannak, és hívnak, hogy legyek része. NEM AKARTAM RESZE LENNI. Inkább a magányt választottam.
Es mmost?! A sok sok forrás tisztítás után hova értem?! Oda, hogy én sehova se megyek, nem vagyok magányos, DE SZENNYHEZ NEM KAPCSOLODOK, vagyis ÖNMAGAMAT VALOSITOM MEG KOZTUK!!
óriási különbség!! Óriási. Az egyiknél magamat büntetwm, hogy ők szennyesek, a másiknál meg tudom, hogy szennyesek, leszarom, megyek a, saját küldetésemért. A, saját életemben. Nem gőgből emelkedtem a helyzet fölé, hanem tudom, hogy tiszta vagyok, engedtem mindenkit magam előtt ki az ajtón, miközben kimondtam, hogy menjen ki elől, győzzön csak , de vigye a mocsakat is. És ez emelt ki. Nem én magamat, hanem az, hogy nem akartam kiemelkedni, győzni.. Ez emelt ki.
BESZARAS ez az egész. Álló helyemben lettem erős. Önmagamat megvalósítva, kemény határt húzva a szennynwk, kar mának. Senkit se loktem el, nem zártam ki, hanem engedtem, hogy mindenki önmaga legyen, a ez pont elég lett ahhoz, hogy semmit se számítson ki mit tesz én önmagam vagyok.
Annyira durva érzés ahol vagyok!!
