Meg kell tanulnom, hogy az alvajarok csak a pozíciót gyűjtik. A végsőkig kitaetanak mellette.
Tőlem győzhet az összes.
Hany kkielégult emberrel találkoztam, akinek a pillanatnyi győzelmet az összes sejtem érezte. A diadal dicsőséget. Becsapott, atver, nem. Beszélt az érzéseirol. Békével elszivarogtam. És most ha találkozunk látom a, szemén, hogy érzi már mit jelent a pillanatnyi győzelem. Semmit. Hosszútávon a lélek meghasonlik, hogy bantott.
Vokt oolyan aki becsapott, atvert… Elszivarogtam, és amikor újra találkoztunk, féltékennye akart tenni, hogy ő jól van… Én hibáztam, a vak is látja, hogy ő jó.
A leg alja. Hehereszik… Nem képes a lélek szembenézni azzal amit tett, fájdalmas inkább folytatja a műsort, zabalna tovább az energiát. Emlékszem… Eljottem abból a térből ahol ő volt ezzel az energiával. Neki se volt könnyű tartani a pozíciót… A mocsok meg mindig szívja azt aki nem akar ebben részt venni. Úgyhogy Eljottem. Ha ma találkoznánk sztem ma is ugy5 gondolja velem van a gond, mindenki bírja őt. Mindenkit atver. Kedves. De csaló. És hát semmi se tökéletes. Ülök a fodrásznál és az is atver. Leszarom már. 1 órát kibirok. Ezt a mély megfigyelést, őszinteséget kevesen tudják. Nekem kellett „alazni” megtanulni miközben kapcsolódunk. Fodrász is kapja az ívet. Hát ez van. Nekem kellett megtanulni hátart tartani az alvajarokkal. Akik diadalt aratnak ott ahol mocskot tettek a, terbe. Semmi se tökéletes. El kell tudni fogadni. S mélyen nem kapcsolodni. Fognak cimborakat találni a szenny hosszútávú éltetéséhez.
Ma moziiii ❤️❤️
