Ha visszaelmékszem azokra az időkre amikor nagyon erősen oldottam a programokat akkro a legdurvább jelenet az volt amikro eg ymúlt életben egy férfi addig vert egy nőt amíg ki nem lehelet az utolóst….és aztán büszkén mesélet a haveroknak atettét. Nekem ott meg kellett ennek a férfinak bocsátani..ez volt a legdurvább jelent..és nyilván a mai kornak megfeleéő szintén ilyen minőségű emberekt kaptam, hogy a vérvonalból ki tudjam tenni a fájdalmat. Olyan férfiak akik végigtipornak a nőn a hatalom mániájuk miatt. És hány volt ebből? Össze sem lehet számolni. Győztek, és odébb álltak. MINDNET MEGÉRT ami most van. Vége a szenvedésnek. Irtó büszek avgyok magamra.
No, hát akkor most már csak meglátom azt a férfit aki látom, hogy itt áll velem szemben…és mosolyog..de nem TUDOM, hogy ki az, viszont érezni érzem. Adja Isten, hogy jó ember legyen. Annak érzem egyébként.Közel vagyunk. És az is lehet, hogy Ő viszont TUDJA, hogy én ki vagyok. De, én nem:))) IZGI.
