Lépcsőfokról lépcsőfokra bontakozik ki a valódi énem. Egyetlen dolgom van szeretni. Ez a lépcsőfok sztem könnyeb lesz mint az előző. Az előzőben a SZÁNDÉKOS aljasság volt jelen. Amikor szándékosan nyomtak maguk alá. Ez annyira döbbenet szémomtra, hogy felfoghatatlan. Most más a helyzet, ebben ott a szeretet akkor is ha külön utakon megyünk.
Jó igy ébredni. Jó szeretni. jó tudni, hogy ki vagyok. Nem hiszem, hogy van nálam bolodgabb. Béke, szeret. Nyugalom.
És magamban annak drukkolok, VÉGRE a srác törje meg a mintát, és csináljuk meg.Vele nem volt aljasság, nem volt mocsok, egyszerűen fájdalom volt Nála, és hagytam…és ebből még bármi lehet. De, ehhez meg kell tudni hajtani a fejemet nekem is és neki. Én készen állok. Sajnos nem érzem pontosan az Ő valódi szándékt, nyilván rejti az Univerum…élesben kell megtapasztalnom.
Az biztos, hogy én készen állok fejet hajtani annak aki belép a térbe. Láttam , hogy belép valai a térbe, ERŐBŐL van jelen. Láttam, hoygy a srác felhív, hogy segít, TUDATOSN mellém lép. Persze a szabad akarat amindenkinek a sajátja azt tesz amit akar…lehet, hogy Ő is aljas lesz azt az utat válazstja…de az amit láttam egy lehetőség…és én nagyon szerteném ha az lenne. Végre FEJET tudok hajtani, mert valaki ÖNKÉNT jön. Nagyon nagy dolog.
