A béke végtelen állását érzem. Ez nem azt jelenti, hogy nincs körülöttem harac, de van. Mindenki győzni akar felettem, és őszintén szólva nem érdekel. Mintha immunissá váltam volna rá. Mintha látom a harcot, és simán kinyitom az ajtót, hogy menjen ki…csapjon be…oké, oké, legyne a győzelmével boldog. (nem lesz, mert a lelke vissza fogja hivni tötrleszteni)
Ez a végtelen béke alapja sztem. Hogy ki tudd engedni az ajtón. Menj. Simán vállaom a kudarcot, de a hamisságot nem ismerem el. Tudom, érzem, látom mindenki mocskát, forgathat az energián…tök fölöseges. Nem érdekel. Forgasson. Hamis. Egy űt van az odaadás, a szeretet. És ehhez a kudarc élmény is hozzá tartozik.
Nem tudom elmondnai milyen békés vagyok. Korábban a sok hatrc miatt egy ilyen férfi enerfiában voltam, hogy védekeztem, mert hamis személyek jöttek közel. Aztán annyit hamiskodtak, hogy mot meg az Uralko dó Nő pozicióban érzem magam, aki körbe vette magát egy szeretet gömbbel és nem ér hozzá el semmilyen hamisság. Akkor sem ha mások ezt szeretnék maguknak bebeszélni. Azt, hogy nem voltak hazugok. Tök mindegy. Nme számít.
Az számít amivé lettem. A tartóban sincs olyan kártya ami az Uralkodó NŐŐ felett állna. Ezt érzem én is. nincs semmi ami le tudna győzni. Mert nem állok oda.
Elképesztő ai bennem van. Finom, lágy. Tegnap úgy jöttem haza, hogy fülig ért a szám. Az OTTHONOMBA, ami szép, batráságot. Most épp ecet illatú. Holnap teszem el a savanyúságot üvegbe. Nagyon jó nekem itthon. Csupa meleg szeretet. Nagyon szeretem az életem. És nagyon jó hír, hogy ma kettő, tenpa is kettő érzelmileg elérhető férfival volt kapcsolódásom. Anynira jó öket szeretni. Finoman, lágyan. Ők is azok.
Nem lehetnék hálásabb .
