Eltavolodnak, nnem megyek utánuk… Várok es visszajonnek. Azok akik most körülöttem vannak. Nyilván azok akik nincsenek és lelketelen embertelen, kb mint egy állat aki nem törődik más lelkével a kérő eneegiara még jobban tapos, szóval ők sehol sincsenek. Nem is köszönön az ilyen. És őszintén?! Jajj de jó. Ocsmány népség.
De, ma felfedeztem, hogy többen visszjottek. Bedurciztak, es most újra keresik a találkozást. Nőkben nem bízok, azok mehetnek tivabb, és az a férfi is aki lelketeln6vokt, de vannak itt olyanok akiknek a szíve mindig elérhető volt számomra, még a „kulon” – Ben sem bántottak, no ők jönnek vissza. Tok jó érzés. Finom az enegia köztünk. Boldog vagyok. Nagyon.
