nagyot fordult velem a világ ma is. Valami egészen elképesztő helyte kerültem. A lágyság a kedvesség az odaadás újabb szintje. Érzem ahogy másokkal vagyok, ahogy szeretek. Jajj nagyon jó. Ma is volt dolgok „finom” lelkű férfiakkal. És végre érzem őket, finoman tudtam közelíteni, még most a betűket is finoman írom..:)
Olyan édes a lelkük. Irányítanak, de elérem őket érzelmileg, El nem tudom mondnai milyen biztonság.
Ma sokat köszönhetek a Zolinak. Lelketlen, embertelen. És mégis tudom szeretni, elfogadni. NO HARC. NO. Valami egészen elképesztő helyen vagyok. Olyan finom minden. A kozmetika, finoman vannak velem. Kedvesek az emberek. Jaj nagyon jó. A lépsőházban nem is találkozok már snkivel. nem vagyunk egy rezgésben.
Senkivel aki bánt. Még én kaszkodok szenynes emberekhez, mert érzem a mocskot amit gondolnak, de nagyon bízom, hogy hamar elmúlik. Fárasztó erre ébredni. Érzem a gondolatát. Szenynes. Hányinger. Bántalmazó. És mégis szeretem. Ezt adjátok össze. Apámat is. De, hát nincs mit tagadni sok karma volt.
Jajj nagyon finom minden. Nagyon. Az ügyfeelk is…most megint „kikopik egy réteg, aki nem a szerete mentén volt jelen..”, de közelitenek is. Írnak, keresnek, akarják a változást, ez nagyon nagy megtiszteltetés nekem.
