Manapság sokat gondolok arra a papra, akit először „otthagytam”, mint apa karaktert. Aki többet akart tőlem mint amkaz övé. Ő volt a kezdet, hogy azt tudtam mondani NEM, de itt vagyok. Persze úgy már nem kellettem neki.
Ez vvan, ha a férfi nem gyógyítja anyjával a sérüléseit. Többet akar mint amit adni tudok. Szolgálom őt is ha találkozunk, meghajolok előtte, de nem én vagyok az aki miatt ez nem folytatódott. Nem tudta megugrani az új lécet.
Vaaa, eés most, hogy leirtam, most értettem meg, hogy a Gondviselés mit akar nekem ezzel tanítani. Azt, hogy mit NE csináljak. Köszcsi. Szuper.
