Valaki mondja meg, hogy lehetek ilyen boldog? Hogy lehet az, hogy bezárul egy ajtó és nyílik egy új? Hogy lehet az, hogy mindig magasabb és magasabb körbe ér az ember?
Kiszolgáltam azokat akik az érzéseik megbeszélése nélkül hatalmi harcvban voltak, „hagytam ” felszállni a vonatra őket, és aztán új irényt kellett keresnem, mert volt aki konkrétan cserben hagyott, (és abszolút nem érdekel! ) és azon gondolkodtam, hogy hogy oldom meg, és AZONNAL jött a segítség. AZONNAL! ” nagyon sok dolgom van. de mindeképp szertnék neked segteni”. Éjjen. Végre, ez az.
Nagy blokkot oldottam megint , talán ez eltartptt india óta, és lehet, hogy még van is a mélyben cucc, de nem baj. Ahova beemelt az, hogy megtaultam alkalmazkodni a hazug minőséghez, az eg yújabb csoda réteg.
Végre elolvastam azok írását is akikkel lezártam a kapcsolatot. Merthogy eddig nem, csak éreztem a levél tartalmát. És hát jajj. Tényleg. Hogy hihettem, hogy ott tart, hogy lehet vele haladni…?! Mindig a feszültségnél derül ki, hogy ki kicsoda. Van e benne lélek, vagy nincs. No, és ugye most úgy rendeltetett, hogy hamissággal találkoztam, és ezt kellett benyelni. Alkalmazkodni. Nem is mertem felengedni egyszerre, akkora volta blokk. No, de most épp tiszta a levegő újra, mmint bízom, hogy nincs több blokk a mélyben.
Sokat tanultam magamról. Szolgálni. Végtelen jó itt. Végtelenül.
Azt mondjátok meg, minek írogat nekem köszöntéseket az aki amúgy nem bír? Ki nem mondja, hogy fáj neki valami, egyszerűen maga alá akar gyűrni. Minek? Tegnap kettő ilyennek nem válaszoltam.
Van bennem valami csoda érzés. Érzem a hamisságot. A mocskot. Nem kicsit. Érzem azt ahol nyitva van a szív. Sajnos a karméim része a mocskos minőség, így viselnem kell. És jót is tesz nekem. Gergelyek nélkül nem lennék az aki most vagyok. Nem lennék ilyen befogadó. És nem lennék ilyen megértő. Kitörnék, és igazságot követelnék, a hazug minőség miatt. De, haladni kell. És ha ez az út akkor ez. Vaami olyant kell még kihozni magamból, amivel még több leszek, még többet tudok segíteni.
A munkéban abszolút meghátrálást kaptam. Kikötötte az Univerzum, hogy nem csinálhatok semmit. Nem is csinálok. Belül dolgozok. És jönnek, és jönnek az ügyfelek. Teljesen átveszi a felelősséget az Univerzum.
Ennek a blokknak még nincs vége teljesen. Felszálltak a vonatra, elmentek. előnyhöz jutottak, de a lélek mindig kiegyenlítődésre játszik. A lélek érzi, hoyg cserben hagyott másokat, akkor maikor a másik kérte a segítséget, emberséggel fordult hozzá, s cserben hagyta a másikat,
Nekem szolgálni kell megtanulni, belül hordozni a napot, hogy a végtelen szeretetmmel behívjam az életembe azokat akikkel jó nekem. Teljesen új kör indult India óta. Peru után is, és most is. Akkor a stabilitás, a fizikai síkon való létezés volt a tét. Ott kaptam a Barnabást a gyurit, akik a gyökereimnél fogva tipostak, és mivel bennük ez végtelen erős volt, így megkaptam ajándékba általuk én is. Szóval az erős lett bennem. Most a lélek egy magasabb síkjára értem, ahol már nem függöks senkitől. Kikerültem a függő kapcsolatokból. Ez volt most ami történt. Részese voltam, ahogy mások is. És azzal, hogy lezártam, illetve hagytam, hogy mások induljanak tovább, így más nincs amitől függenék.
Nincs mit vesztenem.
Csodás érzés. Csodás. Se harag, se düh, se félelem. Teljes elfogadás. Teljes. Azt érzem, hogy nem kell sehol védekeznem, és sehol sem takargatni magam, teljesn nyilt vagyok és őszinte. Se harag, se ellenállás nincs senkivel kapcsolatban. Elfogadás. Földig hajolás.
Sokszor gondolkodom, hogy ez valóság e. Mert én mindenből a legjobbat veszem magamnak. Nem tudom, hogy hogy teremtek. Nekem ez tök új. És néha feljön bennem, hogy ez valóság e?! Hogy mi van , ha összeborul amiben hiszek. De, nem így van…hanem erősödik. És egyre több jóság áramlik felém, anyagilag is, és mindenhogy. Valami olyanban hiszek amit elmondani , kifejezni sem tudok. És mégis működik. Eszméletlen. Azt nem tudom, hogy hogan, de működik. Sokáig azon feszengtem, hogy nem tudom azt sem , hogy hogyan olvasok a térből az érzések mentén. Nem tudtam, hogy hogyan működik, csak működik. Ez a teremétés is ilyen. Fogalmam sincs, hogy hogy csinálom, de működik. Gyógyítom magam, és jönnek az ügyfelek. És nyílnak a jóság ajtajai. És kevés ember van akinek tudom, hoyg tiszta a szándéka, de épp elég az is. Abszolút nem vagyok közösségek tagja. Még az inidai csoporté sem. Ott vagyok, de nem tudok ott heherészni, mert HAZUGSÁG. Hazugság az érzések nélküöli világ. Miközben ebben élünk.
Egyik lezárt kapcsolat azt mondta, hogy nekem kell úgy élni mint az átlag. Hogy gondolta, hogy kigyógyítottam magam, játszma mentes vagyok, és lépjek vissza 5 lépést, és legyek a játszmák része, miközben így a saját energiámat használom, más sem használja az enyémet, és bőség van. Erről mondjak le? Volt már az a srác aki ezt javasolta? Érezte már ezt a csodát amit én?
Hogy lehetne erről lemondani….?! Ez a felszabadult lélek állapot! A teljes szerete felé való törekvés..a bőség. A MINDEN.
