Egymást szépen „emeljük” kiba karma körből. Tényleg annyira szép. Finom minden, akkor is ha nincs közös út. Lágy, de határozott. Megértő, belato, hogy nem tudunk együtt menni tovább. Kölcsönösség, partneri elválás. Annyira szép.
Egyáltalán nem fáj, mert termesztése, mert mindenki érzi, hogy ez a jó, a szétválasztás, ami leget hogy csak időszakos. Semmi durva banto energia. Kiengedjuk egymást az ajtón. „menj”. Mikozben a hamis csábító szavak se játszanak. Nyilván ez előlem indul, hogy ezt tapasztalom. Végtelen a hálám, tényleg azért ami van épp most.
Ezt Zolival ( akit most látok, akivel „haladok”) is megéltem már. Mmint hogy bármit tettem, elfogadta. Így tudok hozzá újra és újra visszatérni kérni. Mikozben határozott is.
Zoli us úgy csinálja mint én. Alkalmazkodik ahhoz aki nem engedi ki az ajtón, ÉS SZERETI. Én is megfigyeltwm öt, nem csak ő engem🤗 ott tart ahol én. Ezért látom meg őt. És ezért kérek tőle újra és újra szívesen.
Hat kkíváncsi vagyok meddig tudunk haladni.
Csoda ami itt vab, de tényleg. Nekem az fontos, hogy békével engedjük ki egymást az ajtón. És végre itt van.
