Ezen gondolkodom. Vajon még mennyi esik ki a szekrényből? Egyik sem kell nekem, aki gőggel jön. Intim közelség nélkül nem kell nekem férfi. De, vajon még hány fő lesz aki így jön?
Se rossz érzés, se neheztelés nincs bennem a múlt emberei iránt, szabad tőle mindenki. Az nem érfekelt, nem i snéztem meg, hogy mások vajon hoiy vannak velem. Engem csak az érdekel, hogy én legyek tiszta. Szeretetteljes. És PONT ilyen férfit várok. Semmiképp nem Gergelyt. Jajj csak már ne jöjjön lécci több. Béke jöjjön. Béke. Amikor ha megmutatom a szívem pont ilyen szivnyitást kapok. Támogatást. Ilyent szeretnék. Igen.
Ui: bazi boldog vagyok!! És szögezzük le, hogy mi vezetett ide?? Az, h megtanultam alkalmazkodni. Nem kellek anyámnak mert tibb leszek mint ő? Nem kellek apámnak, mert fél elfogadni? Jó. Jó. Jo. Kizar, az xy? Nem jön velem tovább? Jó jó jó jo. Minden jó. Csak alkalmazkodni kellett megtanulni. És szolgálni. Fejet hajtani minden karakter előtt. Jó jó jó jó =über boldogság.
Este
Kegyelmi ppillanatok. Szeretem őket. Aterzem az egyseget mindennel és mindenkivel. Annyira jó volna mindig így. Persze tudom, hogy akkor nem fejlődnek, mert az nyomás alatt van3, de mégis csak ez az igazi amit most érzek. Egységet. Kegyelmet. Ilyenkor nem értem, hogy miért nem vagyunk jól másokkal. Jó itt megint. Teljes béke. Nyugalom.
