Az idők folyamán megtanultam olyan nővé válni, aki bárkinek képes olyan teret tartani, amiben biztonságabn megnőhet, megnyugodhat, emelkedhet. Eddig fel sem tűnt…de, már kész vagyok erre. Vagyis csinálom, ezt is annélkül, hogy tudtam volna róla.
Odaadó nővé váltam, aki a legdurvább sérülttel is képes a szeret terében maradni Olyanra gondolok aki totál végigygyalogol rajtam, azon is. Nagyszerű terep volt erre a Gyuri, akivel én nem zárta. Ő zárt. Ő vitte ki a kapcsolatból az energiát a gőgjével. Én meg álltam és néztem, hagytam. Ez volt a legjobb kiképző, hogy ma már bármi jön, én nem szakítok. Rá bízom mindenkire, hogy mit lép. Én stabilan állok. És kimondom, és állok. És várok, és szeretek És szeretek. sé még jobban szeretek.
Hatalmas mérföldkő a családban.
A lélke aki várakozik nálam, hogy leszülethessen, (azt nem tudom, hogy ebben az életemben avgy máskor fog) Ő üzent, hogy már késze állok. Az volt a legfontosabb, hogy én érkezzek meg a jelenbe, hogy CSAK rá tudjak koncentrálni ha megérkezik. A felmenő nők a férfival voltak elfoglalva, és nem tudtak a gyerek felé fordulni. Az én kislányom (sztem az) megmakacsolta magát és azt mondta, hogy DDIG NEM jön le míg én csak és kizárólag Rá nem tudok figyelni, vagyis önmagamra. És a férfi mint a világ legtermészetesebb dolga, hoyg támogat, szeret. Kétség nélkül mellettem van Oda nem kell energiét tolnom. Persze kell…de, nem úgy mint a felmenőknek. Láttam én ezt már. Láttam magam a szülő ágyon. És a férfi energiáját is éreztem. Késtég nélküli. És a szülésnél is csak a gyermekre tudtam fókuszálni, mert Ő stabilan ott volt. Tudta, hogy mi a „dolga” a családban. Nem követelt. Szeretett ő is. Csodaás egységet alkotunk. Szőke coffos, dumagép a kislány:)) Édeskislányom. Vajon megszületik ebben az életemben? Sztem igen egyébként. Nagyon tolnak most efelé. És azt a jelzst is megkaptam, hogy az őseim, is áldását adták rá.
Hatalmas ajándék az életem, az utam. Végtelen a szeretetem, a hálám. A boldogságom.
