Több szempontból. Egyik a, reggel, masik ezy másik sík. Béke es nyugalom, nincs kin agyalni, minden ok. Áldás at ilyen reggel. A másik pedig vegyük csak át újra ami történt tegnap. A férfi felhiv, és azt mondja mondjam el ami bennem van, hogy tudjon belőle tanulni. En nagyot nyelek és elkezdtem : elvesztetted az egyensúlyod, kisebbnek érezted magad nálam és jól leuraltal. Folem kerekedtel.
Erre mmit kapok? „elnézést kérek, nem akartalak bántani”.
Honnan jövök?? Tipro férfiaktól. Belátás nélkül tiportak. És most?! Most tölti azzal magát amit adok. Aki vagyok amit mondok. És teljes mértékben odaadta magát. Támogatott. De volt tartása.
Tegnap eennek nem fektettem ekkora hangsúlyt, de érdemes átvilágítani ami történik bennem és körülöttem. És persze a nők…. Nem ám az „úgyis úgy lesz ahogy en akarom”, épp ellenkezőleg. Az érzéseirol beszél. Befogad.
Es iide egyetlen út volt : megmutatni magam, és hagyni, hogy vegitiporjon mindenki rajtam. Nem visszavonulni. Csak hagyni.
Elmondharatlanul hhálás vagyok azért az érzelmi biztonságért amit nem caak belül de kívül is élek.
