Most eszmélek, mi volt az álmom. Az az unokatestvérem aki a Gergely nagyapám energiáját viszi, és éli az életét, azzal álodtam. Csak Ő volt és én. Ő akarta a kapcsolódást. Nagyon szeret enegm. Nagyon. Teljes összhang volt kettőnk között. Ha jólemlékszem gyerekként is ez volt köztünk. elmentünk ketten a világ végére is. És most ezt éltem meg za álmomban. Szelid volt velem, olyan ami nekem jól esik. Ezen most elsírtam magam..
Milyen nagy ajándék ez is. Álom síkon átélhetem a teljes összhangot. Nem csak érzés szintjln van meg, hanme álom sikon is. Sztem Ő is ezt érzi ám.
Egy dolog volt ami engem a boldogság felé terel, ha anyámról, és anyám minőségéről levágom magam. A befogadó, gondoskodó minőség az ami az enyém. Azt kellett kibontani maga,ból. És így a Miklós is közel tudott jönni, újra. Nem csak gyerekként. Nagy ajándékokek ezek a pillanatok. De jó itt. Köszönöm szépen.
Reggel gondolkodtam rajta, hogy néhány éve megfélemlítő érzés volt kivül, belül. Most meg híre hanva nincs. Mondjuk az tény, hogy anyuval nem beszélek. De, nem azért mert haragszom. Hanem mert ezek a nők mérgetőek számomra. Belül hála van. Biztos ezért nem is keress Ő sem. Hol tudna ehhez kapcsolódni? És ez jó nekem.
Nagyon szép, és kedves energiák vannak a térben, benenm és körülöttem. Nagyon jó itt. NAgyon nagyon. Végtelen a hálám.
