Amikor egyedül vagyok, boldog vagyok. Amikor kapcsolódok, szeretek. Figyelem magamat a másikban, és tisztelem azt akive tette magát. Csak figyelem. Nem akarom megváltoztatni. Elfogadom. Ha túl kozel jön, jelzem. Ma is volt ilyen. Kihatralok. Én se megyek közel. Hagyom, hogy ott tartson ahol tart. Aztán van, hogy az élet ugy rendezi, hogy ketten maradunk s akkor szólok valamit amiért hálás. De már nincs igényem senkihez túl kozel menni. Csak tisztelni.
Magamban, eegyedül szállok, de egyébként minden reális. Az is, hogy bazi nehéz a torna 😄 és, hogy idén jo volna ez a konyha csere. Rá fogom szánni magam. Még van bennem ellenállás. Őrült meló. Jarolap csere… Stb..
