Tegnap, nem írtam, elfelejtettem, mert bár erre vártam évek óta, de sok jelentősége megsincs, hogy egy Gergely visszafordult. Odaadta magam. Extra nagy dolog, hogy idertem. Ugyanakkor, kivitte a kapcsolatból az energiát, lenezett, ezért nincs visszaút. Vége. És ez nem tudatos döntés. Egyszerűen elerkezett a pillanat, hogy más vagyok.
Azért írtam le ezt, mert amit ma, reggel érzek az még eddig nem. Volt. És kerestem az okot. Kerestem, hogy honnan jön ez a.mit érzek vagy mi vezetett ide. Nagyon mély béke, nyugalom.. És szeretet. És akkor jöttem rá, hogy a fentiek miatt. Nem kell tőlük többet védekezni. Épp úgy ahogy mikor a Juditnak mondtam, hogy végig tiport rajtam… Stb, ezzel megszunnt a védekezés a bantalmazo nőkkel szemben, és most a zárt szívű Gergelyek elem sincs fal. Nem. Hatnak már rám. Extra nagy dolog és mégis olyan jelentéktelen pillanat volt amikor megtortent. Pont olyan volt mint amikor láttam a legelső forrást dedapam és dedanyam között. Tudtam, hogy a vége… És semmi heureka pillanat.. Nem erre számítottam érzés. Mégis sorsfordító.
