Ezen iis túl vagyok. Szép kis mély érzések közé vittek az események. Úgy összességeben amiket írtam, és amik történtek. Apamhoz ettem, aki simán másik családra cserélt volna bennünk. És hát, ez a hátat fordítás, lélek megnyitása nélkül jött két ügyfelemtol, ráadásul akik ugye Gegelyek. És az előző posztban gyuri6is feljott. Ők mind ehhez segítettek hozzá : jól van ha nem adod oda a lelked, és tovább mész. Elfogadom s én is tovább megyek.
Tok jjó. És hát mindkettőt(ügyfelek) lezartam, és ha alkalmam lenne a Gyurinak is elmindanam ezt. Ez kb az, hogy elfogadom, hogy nem tud szeretni apam… A dedapam… Nulla elvaras, indulok tovább és kész.
Tök jó itt. Kicsit sirogattam, hogy ide elérjék, de tok jó itt. Menjenek. Olyan szépen tudtam őket lezárni. Szeretettel. Lágyan, de határt húzva.
Hihhetetlen, hogy mennyit fordul a kocka. Volt hogy én kaoaszkodtam értuk… Nem is tudtam, hogy ennyire szeretem az apam, most meg.. Öröm, hogy boldogok( minden karakter) Nélkülem.
Csodas iitt. És számtalan egyéb csoda meg nyílik ki. De arról ide most nem írok.
