Ugy ttűnik, hogy ennek még nincs vége bennem. Sirok. Nulla bizalommal indultam ezen az úton. Most, hogy megszereztem az önbizalmat, az őbmagamba vetett hitet, már nem anyám lányai vagyok, akiket el lehet tiporni, s hogy tuleljek ők is belealjasodtak a körülményekbe. Itt vagyok. Bízok. Magamban. Mélyen. És most a lelkem épp erre a mély bizalmi térre vágyik kívül is. Fájnak ezek a percek. Míg aludtam, olyan voltam mint mások, nem fajt6, hogy nincs kiben bizni. De így éberen, ez egy fájdalmas pont. Persze, tudok bizni. De azt a fajta bizalmat vagyom ami olyan mintha a lelkem másik része lenne. Mintha mi egyek lettünk volna valamikor, de szetszakitottak bennünk. Erre mondják ha jól tudom, hogy ikerlang, vagy lelki társ. Vággya a lelkem a másik felét. Van neki hely bennem.
Ma nem biztos, hogy túl aktív leszek. Pihenni vágyik a lelkem. Túl sok volt a héten a hamissag. És bár tudtam, hogy angyali védelem nélkül kell megcsinalom ezr a hetet, arra nem számítottam, hogy ilyen sokat jelent ha mellettem a védő angyal.
